Borokról, nektek...

Afterwork és elmélkedések

2018. július 28. - GyökösiAttila

Ez egy olyan beszámoló lesz a Winelovers Kopaszi-gáton tartott kóstolójáról, amiben a borokról szinte szó sem fog esni. Annál inkább azokról, akik a különböző borokat ajánlották. Méghozzá azért, mert ezen a nyáresti, egyébként őrült mód hangulatos helyszínen megrendezett kóstolón nagyon sok gondolatot hívtak elő bennem, amelyek párhuzamot mutatnak a BarbWine alapításához vezető gondolatokkal. Vágjunk is bele:

kop14.jpg

Azt gondolom, az, hogy egy bor kóstolásakor milyen emlékeink maradnak az adott italról, messze nem csak magán a boron múlik. Talán emlékeztek, Barbara beszélt is erről abban a videóban, ahol az aromákról illetve az azokra történő emlékezésről volt szó. A borok kóstolásakor sok esetben hozzáadódnak az emlékeinkhez az adott körülmények, hogy hogyan, milyen hangulatban, mennyire jókedvűen, milyen környezetben is kóstoltuk az adott bort. Némi idő elteltével már nem is pusztán a bor ízére emlékszünk majd, hanem inkább egyfajta komplexebb, az adott borhoz kötődő hangulatra.

Egy ilyen szervezett borkóstolón elég sok borral találkozhatunk. Ezen a Kopaszi-gáton rendezett Winelovers eseményen mintegy tucatnyi borászat, összességében mintegy 45-50 borát kóstolhattuk. És bizony mondom, nagyon nem mindegy a fejünkben az adott borról megmaradó emlékek szempontjából, hogy ki, és hogyan ajánlja azokat. 

kop3.jpg

Párszor már esett szó arról, miért is indítottuk útjára a BarbWine »projektet«. Az egyik viszonylag fontos ok az volt, hogy kedvet csináljunk a borok kóstolásához, megismeréséhez azoknak is, akik kissé távolságtartóak ezzel az egész boros miliővel kapcsolatban, méghozzá pont azért, mert az egészet túlságosan misztikusnak, túlságosan mesterkéltnek, és igen, néha kissé sznobnak érzik. Egyszerűen elriasztja őket a boroktól az azokat övező sokszor túlzásba eső szakértelem. Ők egyszerűen csak élvezni szeretnék amit isznak, nem feltétlenül van szükségük – pláne a kezdetkor – a túlságosan szakértői megközelítésre. (Aki most erre felhördül, hogy a szakértelem sosem lehet túlzó, az keressen más olvasnivalót magának.)

Egy kóstolón ráadásul óhatatlanul előkerül egy másik fontos dolog is, mégpedig az, hogy – és ezt én saját korábbi életemből nagyon tudom – az eladás egy szakma. Érteni kell hozzá. Egy kóstoló pult túloldalán álló ember igazából elad, még ha nem is konkrétan árul épp bort, hiszen a kóstoltatással magát a pincészetet, az adott bort szeretné megkedveltetni velünk.

És hogy a tárgyra térjünk végre:

Ezen az estén nagyon szépen összeálltak ezek az elemek, nagyon szépen igazolták ezeket a nézeteinket. A 12 pultnál nagyon is különböző habitusú, nagyon is különböző mentalitású »eladókat« találhattunk. És bizony volt olyan közöttük, akitől én biztos nem »vennék« semmit. A fentiek legrosszabb kombinációját tapasztalhattuk, vagyis egy olyan, szinte beképzeltségig professzionális megközelítést, ami már – nekem legalábbis – sok volt, és mindezt egy olyan mentalitással, ami épp szembemegy az értékesítés alapszabályaival, vagyis azzal, hogy minden ilyen szituációban fel kell ismerni a vásárló (vagyis jelen esetben a borokra kíváncsi kóstoló) személyiségét, és egy pillanat alatt alkalmazkodni kell hozzá. Azt és úgy kell kiemelni, arról kell beszélni, amivel az adott érdeklődőt meg lehet fogni. Pusztán azzal a eszközkészlettel dolgozni, hogy „én jóképű, fiatal, trendi arcszőrzettel bíró fickó vagyok, és úgyis elkápráztatok a begyakorolt szövegemmel bárkit”, hát ez bizony nagyon karcsú egy ilyen szituációban. Jómagam - igaz nem boros témában - ezt sokat, évekig csináltam. Ilyenkor reagálni és reflektálni kell az érdeklődőre, ez kéne legyen az alap. Szakma, na. A borok ismerete is az, naná, de egy ilyen szituációban az csak a fele muníció, ezzel tisztában kell lenni. Az ezeknél a pultoknál kóstolt borokhoz pedig esetemben ez a kellemetlen érzés adódik hozzá, ha hetek múltán szembejön egy bor az itt kóstoltak közül, nem kellemes érzéseket fog előhozni.

Volt persze a résztvevők között számos pozitív példa is, sőt, bőven ezek voltak túlsúlyban, például Dúzsi Tamás Pincéjénél álló fiatalember, vagy épp a Dóka Éva Pincészetnél álló lányok nagyon is jól érezték ezt a műfajt. Ami igazából elgondolkodtatott, hogy ha valaki úgy indult erre a rendezvényre, hogy nem ismeri a borok és a kóstolók világát, igencsak sokféle szájízzel mehet haza este. Ha épp az említett pincészetek (mondom, nem csak ez a kettő, igazából a kiállítók 2/3-a rendben volt, például a Tornai, a Katona, a Borbély is hozták a megszokott színvonalat) képviselőivel kezd beszélgetni a borokról, akár bele is szerethet ebbe az egészbe. De épp úgy megtörténhet, hogy csak megerősítést nyer abbeli korábbi vélekedése, hogy itt (bor-) sznobok osztják az észt, és igazából inkább marad a sörök világánál.

Amivel egyébként nincsen baj, őrült jó sörök vannak mostanában. De azért mi itt inkább a borok szeretetét propagáljuk továbbra is. És mindenképp javasoljuk, hogy járjatok minél több kóstolóra (ezek a hétköznap esti Winelovers Afterwork és Wednesday rendezvények nagyon jól kitaláltak, és tényleg alkalmasak a borokkal épp ismerkedők meghódítására), és találjátok meg a nektek legszimpatikusabb borokat és pincészeteket. Jó móka, és mint látható, mindenféle elmélkedésekre is apropót ad...

Ja, és persze figyeljétek, kövessétek, kedveljétek a videóinkat, augusztustól már hetente kétszer jövünk, és ki is mozdulunk a négy fal közül. 

A bejegyzés trackback címe:

https://barbwine.blog.hu/api/trackback/id/tr8114146783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.