Borokról, nektek...

A péntek esti bor

2018. augusztus 31. - GyökösiAttila

Barbara a mostani hétvégét családi nyaraláson tölti, távol a város zajától, így gyorsan magamhoz ragadom a BarbWine kormánylapátját. Holnap kinézek a Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválra. Lesz ott minden, főképp gondolom rengeteg nép. Meg pezsgők és borok és Hollywoodoo koncert is. Azokról majd mesélek, de mint tudjuk, a holnap egy másik világ, egyelőre péntek van, és itthon vagyok. És a megszokott, „itt a hétvége, most megcsinálunk mindent, is” stílusban egyszerre írok, takarítok, mosok, plusz most még az autóm ajtaját is újrakárpitozom. (Szürke lesz, nagyon cool.)

canace.jpg

De nem ezek a fontosak ám, az csak most jön. Ami miatt klaviatúrát ragadtam, az az, hogy kibontottam egy palack bort! Jó, egy boros blognál ez annyira nem kéne ritka legyen, de azt ugye már említettük többször is, hogy kettőnk közül Barbi a boros, én inkább a röviditalokhoz értek, azokkal dolgozom. Azonban úgy látszik, kezdek megtérni, ugyanis most bort kívántam.

És hiába van mindenféle égetett szesz a polcokon, nem tudtam elhessegetni a teli borospohár képét. A spájzban a kezembe akadt egy komoly kinézetű, testes palack, hát ezt bontottam ki. Ez egy olasz bor, ami a Canace névre hallgat (görög mitológia, tessen utánaguglizni) és Nero di Troia szőlőből készül, Puglia tartományban, a Cantina Diomede adja ki.

A címkét böngészve kíváncsi is lettem rá, úgyhogy most elmesélem mit tudtam meg a szőlőfajtáról:

Tegnap a Cabernet Sauvignon napja alkalmából írott posztunkban említettük, hogy az bizony nem is olyan régi szőlőfajta. Na, itt épp fordítva áll a dolog, a Nero di Troia szőlő bizony a mitológiai görög és trójai idők óta velünk van. Tán maga Dionüszosz isten is ezt itta. Persze a mitológia azért nem tudomány, de a genetikai vizsgálatok alapján az bizonyos, hogy ez a fajta az adriai térségből származik, és valóban nagyon ősi.

A Nero di Troia késői érésű szőlő, a szüret október közepétől október végéig húzódik, sőt, időnként még később történik, mert, mint látni fogjuk, néha egész sokáig hagyják a szőlőt a tőkéken 'száradni' vagyis aszúsodni. Ez különbözteti meg egyébként a Nero di Troia-t Puglia két másik fekete szőlőfajtájától - Negroamaro és különösen a Primitivo -, amelyek határozottan korábban érnek. (Augusztus végén a Primitivo, a Negroamaro szeptember közepén.) A Nero di Troia általában élénk színekkel és elegánsan friss illat- és ízcsokorral rendelkezik, tipikus jegyzetekkel. Nem különösebben savanyú a szájban, de gazdag polifenolok és különösen a tanninok tekintetében. Bogyói húsosak, többek között ez teszi lehetővé a késői szüretet és így egy teljesebb érési folyamatot a szőlő számára, aminek következtében az ebből készült borok intenzívebb vörös színűek és intenzív aromájúak is.

És akkor jöjjön, amit én tapasztaltam a palack kibontása után:

A címke szerint a konkrét bor szőlőjét novemberben szüretelték, így nem meglepő, hogy erőteljes, markáns jelleget és gazdag textúrát mutat. Nagyon gazdagot, ami azt illeti... Illata igazán jól mutatja ezt, szinte már aszús, aszalt gyümölcsöket, sötét erdei aromákat, mentol és talán áfonya jegyeket mutat. Picit mintha gyógynövényes, régi kanalas orvosságot, vagy inkább valami - szintén régi - elixírt idézne, határozott, intenzív, de összességében finom. Íze testes, nagyon öregnek érzem. Maga az idő van az ízében. Nagyon gazdag, sima, bőrt idéző aromák, érett (túlérett?) fekete cseresznyével és még talán egy kis nektarinnal is. Savasságot az első kortyoknál szinte egyáltalán nem érzek. (Azonban későbbi kortyoknál mégis megjöttek a savak is.) Igazán gyönyörű és összetett.

Kipróbálom majd vacsora mellé is, mert az íze mintha kívánna valami ételt maga mellé, önmagában egyszerűen túl soknak, túl intenzívnek tűnik. (Ráadásul rendesen éhes is lettem a kóstolásától.)

Szóval, ez lett most a péntek esti bor, bár az biztos, hogy nem fog elfogyni, egyszerűen túl karakteres, túl érett. Majd kiderül, mit mutat egy napos tárolás után. Boros projektet alapítani pedig jó dolog, bár mint látható, esetenként van némi térítő hatása, megesik, hogy az ember észrevétlenül borfogyasztóvá, sőt akár borkedvelővé válik. 

Persze ha nem kap észbe időben. Esetemben azt hiszem már késő...

A bejegyzés trackback címe:

https://barbwine.blog.hu/api/trackback/id/tr2914214323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.