Borokról, nektek...

Szenvedély, hitvallás, természet - Ráspi

2018. november 03. - VirághGyörgy

Ha már Sopron, akkor gondoltuk, a közeli Fertőrákosra legalább a kőfejtő miatt érdemes elmennünk. Csodálatos is volt, hihetetlen, mennyi mindent “kihoztak” abból a kőbányából - többek között Bécs csodáinak nagy része ennek köszönhető. A kőfejtő körbejárása után elindultunk a településen bort vadászni. Egy szimpatikusnak tűnő háznál kimérős helyen próbálkoztunk először, de itt nem jártunk sikerrel.  Innen lógó orral indultunk tovább.

raspi5.jpgDe nem volt okunk a szomorúságra, hamarosan elénk került egy ismerős cégér, Ráspi. Felkiáltottam örömömben, pláne, hogy odaérve láttuk, egy csinos kis éttermet jelez a cégér. Be is mentünk rögtön, én talán még rohantam is. A hangulatos étteremben egyből hellyel kínáltak minket, holott mondtam, hogy engem csak a bor érdekel.

Ha már úgy gondoltam, hogy Sopron, akkor kékfrankos továbbra is, szóval barátnőmnek egy 2015-ös Kékfrankos válogatást, magamnak pedig egy 2013-as Gneiszt rendeltem. A felszolgáló hölgyek is nagyon kedvesek voltak, de mivel látták, hogy bővebben érdeklődöm a borokról, hamar előkerült maga a tulajdonos, a borász, a szakács, szóval Horváth József “Ráspi”. Akit érdekel nevének története, nyugodtan keressen rá, direkt nem fogok mindent leírni. :) Aki nem ismerné őt, röviden: magáról a borról, a konyháról, az életről hihetetlen filozófiája van. Alkotni és elkápráztatni, ez a munkájának alapvető célkitűzése. Nem borcsinálás-készítés megy a borászatban, hanem a természet iránti alázatból, a szőlő szeretetéből fakadó tisztaság. Hihetetlen tőkekorlátozás (1000-1500 kg/ha), segédanyagok, fajélesztő mellőzése, bio borok, jó talaj (mészkő, csillámpala, gneisz).

Ráspi sokak szerint egy reneszánsz ember, én úgy mondanám, mindenhez IS ért. Őszinte ember, kimondja a véleményét, bármiről van szó. Sokan talán őrültnek gondolják, de neki legalább nem fáj a feje az elvárások miatt. Rengeteget lehetne írni csak róla, szóval érdemes rákeresni, sok cikk van a neten. Na de visszatérve a témához, Ráspi kijött hozzánk és mesélt. Mesélt szüretet nem bíró egyetemistákról, öreg tőkékről (70-100 helyrajzi számon van 21 hektárja!), a meszes-köves talajról, a mai, értékeket nem ismerő közönségről. Közben előttünk voltak már a borok, melyeket túlméretezett pohárban adtak. Sokatmondó, hogy majdnem másfél decis adagok voltak. A 2015-ös Kékfrankos válogatást kóstoltam meg először. Bíbor, inkább rubinba hajló szín, hűvösebb illat, “természetesen” öreg tőkés (100 éves) alapanyag. Megízlelve sok-sok feketeribizlit, meggyet, nagyon szép savszerkezetet, kis füstösséget, jó hordóhasználatot találtunk. Utána jött a 2013-as Gneisz, bár én a ‘12-est szerettem volna megkóstolni, de már elfogyott... elkapkodták mindet.

A gneisz maga metamorf kőzetet jelent, mely jelen van például a Soproni-hegységben. A bort megillatozva hihetetlen gyümölcsösség csapott meg. Direkt így fogalmaztam, mert ennyi gyümölcsöt kékfrankosban még nem tapasztaltam. Igazi válogatás volt: fanyar erdei gyümölcs, szeder, érett meggy, feketeribizli, áfonya. Hihetetlen volt, egészen hihetetlen. Ha valaki azt mondja, hogy a kékfrankos gyümölcsös fajta, ezt a bort kell megmutatni neki. Nagyon szép kerek tanninok, savak, s a közepes lecsengés után újra és újra bele kellett kortyolnom. Elegáns, egyúttal jóivású bor. Érződik rajta, hogy nem “csinálva” lett. Nincsen benne semmilyen trükk, őszinte, egyenes, mintha csak gyümölcslevet inna az ember (itt jegyezném meg, hogy Ráspinál akad kb. 20 féle virág- és gyümölcsital is). Utána körbevezetett minket az egyik alkalmazott a pincében, melynek zegzugos ágai még ma is építés alatt állnak. Nincs agyontakarítva, teljesen természetes állapotban van a palackokon a nemespenész. A sok-sok fahordó régi és új tartalma pedig ott várja a palackozást... de ez még sok idő. Mondanom sem kell, az étterem részeként (igazából mellette) még egy helyes kis lakosztály is van, azaz még ott is alhattunk volna.7

Nagyon kellemes emlékekkel fejeztük be a kis túrát és minikóstolót, a borász és a bor közvetlensége azt a benyomást keltette bennünk, hogy ez a hely, ez a borászat egy kivételes színfoltja a soproni borvidéknek. Szeretem, ha a borász nem a trendeknek, az elvárásoknak, a felvásárlóknak akar megfelelni. Bemutatkozó prospektusának legelején a legnagyobb büszkesége, kamaszfia, Máté szerepel, hitvallása csak utána. Alkot, szerintem szívből, s habár néha túl őszinte, nyers, neki valóban nem fájhat a feje a mai világ elvárásai miatt. Elismerései pedig akadnak külföldön is szép számmal. További sok sikert kívánok neki!

A bejegyzés trackback címe:

https://barbwine.blog.hu/api/trackback/id/tr5114341169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.