Borokról, nektek...

Ki lesz az Év Bortermelője 2018-ban?

avagy a műveletlen szőlő műveletlen társadalomról árulkodik

2018. november 24. - GyökösiAttila

Azt gondolom, alapvetően kétféle boros, borokkal kapcsolatos eseményre szoktunk ellátogatni. Az egyik a kötetlen, lazább kóstolók köre, ilyenek például a Winelovers, a Borjour, a Cult in Glass, vagy épp a Wineglass eseményei, különösen a kisebb méretűek. Itt valóban kötetlen módon kóstolhat az ember, azzal és annyit beszélget a borokról, akivel és amennyit épp szeretne. Jómagam a kisebb eseményeket azért is szeretem, mert itt sokkal inkább befogadhatóak, feldolgozhatóak, megjegyezhetőek a kóstolt borok épp úgy, mint a hallott információk.

A rendezvények másik csoportja a komoly konferenciák, a nagyobb szabású szakmai estek köre. Ezek rendje kötöttebb, pontos időpontokban kezdődő beszédekkel, előadásokkal járnak, (amiket végig kell ülni...), ahol valóban rengeteg tudás összeszedhető, néha talán kicsit még túl sok is a rendelkezésre álló pár órához képest. De kétségtelen, hogy ezeken olyan információkkal is találkozhatunk, amelyekre amúgy talán rá sem kérdeztünk volna. Plusz megismerhetünk olyan neves borászokat is, akikről ugyan már hallottunk, de élőben még nem volt módunk találkozni velük. 

Egy csütörtöki esemény ez utóbbi táborba tartozik. Barbarával elmentünk egy borestre, a kies Vajdahunyad várába. Az este a Magyar Bor Akadémia ünnepi rendezvénye volt, ahol az Év Bortermelője cím öt jelöltjének bemutatkozására - és boraik kóstolására – valamint a Csávossy György Kárpát-medencei Borverseny érmet nyert borainak nyilvános kóstolójára, a határon túli történelmi borvidékek megismerésére nyílott mód.

magyar_bor1.jpg

Hogy mi az a borakadémia? Elmondjuk máris:

A Magyar Bor Akadémia alapszabálya szerint az Akadémia célja a magyar szőlészet és borászat tudományos fejlődésének szolgálata, a gazdasági életben elfoglalt helyének erősítése, a bor fogyasztási kultúrájának emelése, a magyar borok és a gasztronómia méltó egymásra találásának elősegítése, a magyar bor és a kultúra kapcsolatának megújítása. Az Akadémia jelenleg összesen 167 rendes, tiszteletbeli és örökös tagot számlál. A szőlész-borász társadalom elismert személyiségei mellett tagjai között tudhat művészeket, tudósokat, közéleti szereplőket. A Magyar Bor Akadémia több mint két évtizede elkötelezett képviselője a hazai borkultúra fejlesztésének. 

Az Akadémia – a Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft.-vel közösen – valóban sokat tesz ezekért a célokért, felvállalja például olyan jellegű szakmai megmérettetések megrendezését, amelyek nem a pillanatnyi csúcsteljesítményt díjazzák – mint a borok körüli versenyek általában – hanem a hosszú távú munkát, akár egy teljes emberöltő kiegyensúlyozott teljesítményét állítják a reflektorfénybe. Az Év Bortermelője cím nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a díjazott bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés.

jeloltek_600_500.jpg

Ezen az estén az idei Év Bortermelője megmérettetésben az utolsó körbe került öt kiváló bortermelő bemutatkozását hallhattuk:

  • Balla Géza (Arad-hegyaljai borvidék),
  • Borbély Tamás (Badacsonyi borvidék),
  • Figula Mihály (Balatonfüred-Csopaki borvidék),
  • Jásdi István (Balatonfüred-Csopaki borvidék),
  • Koch Csaba (Hajós-Bajai borvidék)

Ők meséltek a területeikről, büszkeségeikről, az általuk fontosnak ítélt értékekről, és az ő boraikat kóstolhattuk is. 

Érdekesség, hogy a díj 28 éves történetében először került be határon túli történelmi borvidékről borász a jelöltek közé. Ő Balla Géza, akiről - többek között - az alábbiakat tudhattuk meg:

Borai az Arad-hegyaljai, közismertebb nevén a Ménesi borvidéken születnek, amely Erdélyben, Aradtól 20 km-re keletre helyezkedik el. Ménes kiváló földrajzi fekvése, időjárása, talajadottságai (gránit, diorit és agyagpala), a Marosnak köszönhető mikroklímája a vörösboroknak kedvez. Épp ezért mindössze a szőlő 20%-a fehér csak. 35 éve van a szakmában, ebből 20 éve a saját pincészetében már. 2008-tól a marosvásárhelyi Sapientia Tudományegyetem keretén belül a Kertészeti Kar Szőlészeti és Borászati Tanszékének vezetője, mint egyetemi adjunktus. Számos szakmai tankönyv, valamint szakmai rovatok szerzője. 2004 óta a Magyar Borakadémia Tagja, és első határon túli magyar termelőként választotta a Pannon Bormíves Céh tagjai közé.

Elmondta, igazán felemelő érzés, hogy ő lehet a megmérettetés első határon túli jelöltje. Hisz a barátságban, hisz abban, hogy a Kárpát-medence borászai nem egymás konkurensei. Mindig is a segítség, egymás segítése volt számára az elsődleges. Mindig is céljaként tekintett arra, hogy egységes Kárpát-medencei, magyar borról beszélhessünk. Kiemelte, hogy felnéz a másik négy jelöltre, mindegyikőjük igen sokat tett a borok és a borkultúra iránt, bármelyikük is győz, megérdemelten teszi azt. Fontosnak tartja a majdnem feledésbe merült fajtákat visszaemelje a méltó helyükre, példaként említette a kadarkát és a fekete leánykát (ez utóbbi egy régi dél-erdélyi fajta, amely még Mátyás király seregéről kapta a nevét).

Kérdésre válaszolva elmesélte a cabernet franc és fekete leányka házasításából készült bora történetét, (az övé Erdély egyetlen cabernet franc területe) és a kadarkából készült aszúét, amely valóban ritka és különleges próbálkozás.

A második bemutatkozó volt a badacsonyi Borbély Tamás, aki már hetedszer került be a jelöltek közé. (Egy kérdésre reagálva el is mondta, hogy nem unja még, hogy jelölik...)

A Borbély Családi Pincészet a Badacsonyi borvidék meghatározó borászata. Borbély Tamás az egyik legfiatalabb azok között, akik valaha is bekerültek az Év Bortermelője legjobb öt választottjába, és ennek az elit körnek immár hetedik éve állandó tagja. Egyéniségével, alapos tudásával, és különösen marketing terén a Magyar Borkultúra Kht.-nél szerzett nemzetközi kitekintésével a Balaton Borrégió régóta meghatározó egyénisége. A Borvidéki Hegyközségi Tanács elnöke 2013-tól, a Badacsonyi Hegyközség elnöke 2016-tól. 

Fontosnak érzi területének igen változatos talajszerkezetét, ami kedvez a szerinte különleges értékű magyar fajtáknak. Büszke az olaszrizling, és a kéknyelű fajtáikra. Ahogy hallhattuk, az olaszrizling minden arcával sikereket érnek el, ezt igen sokoldalú fajtának érzi, amiből sokféle bort is készítenek. Természetesen ebből a fajtából készül az a bor is, amire most a legbüszkébbek, a legjobb olaszrizlingnek választott „Nász a Bácson” amely nevében egy a szőlőben esett leánykérésnek állít emléket, és Tamás feleségének ötlete volt, hogy külön kiadásként palackozzák le.

ifj. Figula Mihályt mostanában több alkalommal hallottam, többek között a 27. Budapest Borfesztivál nyitórendezvényeként megrendezésre került Boregyetemnek is igazán emlékezetes előadója volt.

Bemutatkozása az e poszt alcímeként is használt gondolathoz (a műveletlen szőlő műveletlen társadalomról árulkodik) kapcsolódott. A Figula Pincészet 1993-ban alakult a Pannon táj ékköveként emlegetett Balaton régióban. A dédapa, Tolnay István, a XIX. században Balatonfüred legtekintélyesebb borosgazdái közé tartozott, így volt mit folytatni. A legmagasabb minőség elérése érdekében a szőlő gondozásától a borok palackozásáig minden folyamatot a család végez, illetve felügyel. Bár a hagyományok tisztelete fontos, e mellett munkájuk során felhasználják a legkorszerűbb technikai és technológiai lehetőségeket is. Szőlőskertjeik a pincészet 6 km-es körzetében találhatóak, Balatonfüreden, Balatonszőlősön, Pécselyen, Csopakon és Tihanyban.

Boraik készítésénél a legfontosabb szempont a termőhelyi sajátosságok kidomborítása. A választékban helyet kapnak a könnyű, gyümölcsös, fiatalos és a nagytestű, kései szüretelésű, hosszan érlelt borok is. A cél egy egyedi, azonosítható pincestílus kialakítása, amely kiegészülve a termőhely adta lehetőségekkel, különleges minőséget eredményez. Elmondása szerint egy 100 százalékos bor létrejöttekor 90% a szőlő és 10% a borászat részaránya. Ők ebben a szellemben dolgoznak, az állandó minőség elérése érdekében ha szükséges, még dűlőn belül, parcella szintre lebontva is szüretelnek. Ezen a gondolatmeneten tovább haladva persze azt is hallottuk, hogy a jó termőhely talán a legfontosabb egy sikerre vágyó borászat esetében.

Abszolút maximalista hozzáállásukról hallhattuk azt is, hogy egy nemzetközi versenyen 97 pontot elért boruk kapcsán bizony a hiányzó három pont »megemésztése« került az előtérbe… A hazai borok külföldi eladhatóságával kapcsolatban kiemelte, hogy véleménye szerint a legfontosabb, hogy a boraink legyenek ott mindenhol, külföldi üzletek polcain, éttermek itallapjain, ők ebbe az irányba próbálnak folyamatosan előre jutni.

Kérdésre reagálva elmondta, hogy eltávozott édesapja vélhetően az unokákra a legbüszkébb, de persze a borászat növekedése, az általa elkezdett út folytatása, a sikerek is nyilván jó érzéssel töltik el.

Jásdi István idén ünnepli a 20. borászként megélt évét. Ez szép kerek szám, ahogy hallhattuk, nagyon is tudatában van ennek, pontosabban annak, hogy kapott olyan 20 évet, ami csak nagyon keveseknek adatik meg. Most, visszatekintve úgy érzi, ez a sok öröm és a sikerek mellett felelősséget is jelent. Felelősséget a következő generáció iránt, azért, hogy amit- és ahogy elért, azt tovább is tudja adni. A mai napig fontosnak tartja a személyes jelenlétet, hogy mindig ott legyen a szőlő és a bor születésénél. A területén elsődleges persze az olaszrizling, a birtok 60%-án ez a fajta zöldell. Csopakon alacsony és közép-kordonon, rövid csapra metszve fantasztikus borokat ad. Tud persze későit is 100 gramm maradékcukorral, Botritiszest, vastagot, teltet. De nagyon szép a chardonnay, a szürkebarát és a furmint is. És van persze cabernet franc is, és nem csak azért, hogy legyen vörösbor is...

Külön érdekesség, bár a versenyhez nem kapcsolódik, hogy Jásdi István jó tollú író is. Weboldalukon van egy blog, ott, a korábbiak mellett olvasható egy friss írása, amelyben nagyon jó stílusban, és igazán elgondolkodtatóan, szívhez szólóan írja le gondolatait az elmúlt 20 évről, mindenképp jobban, mint ahogy mi tennénk itt, olvassa el, aki teheti.

A jelöltek közül egyedüliként Koch Csaba nem tudott személyesen részt venni az esten, ő épp Kínában jár. Természetesen videón, illetve üzenetben ő is elmondta amit fontosnak érez.

"A bor készítésének sok jó útja van! Minden út jó, aminek a vége egy egészséges, hibátlan, tiszta ízű bor, és minden bor jó, amely valamely fogyasztó örömére szolgál."

A Koch pincészet igazán komoly múltra tekinthet vissza, amelyről, és hitvallásukról szép összefoglaló olvasható a honlapjukon:

1746-ban Hajósra érkezett, majd 1748-ban Császártöltésen telepedett le Koch József, aki a falut alapító 13 család egyike volt. Ő volt az első kereskedő a községben. Szőlőtermesztésbe és borászkodásba kezdett és ez tovább szállt apáról fiúra 10 generáción keresztül. 1969-ben születtem, nagyapáim és dédapáim is szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoztak, ezért már gyermekkoromban megszerettem a szőlőt, a löszfalba vájt pincék illatát és hangulatát. Nagyapám felnőtté válásomig nagy hatással volt rám. Ő tanított meg a szőlőtermesztés és a borászat alapjaira, sőt a borkereskedelemben is nagy múlttal rendelkezett. Első szőlőültetvényemet is Ő vásárolta nekem 1991-ben, Hajóson. A kezdetektől éreztem, hogy ez az a tevékenység, amely teljessé teheti életemet. Felsőfokú tanulmányaimat is szőlész-borász szakmérnökként fejeztem be. Folyamatosan növeltem a szőlőültetvényeim területét, s a császártöltési borospincéket kinőve egy új pincészetet építettem. Mint szőlész és borász hiszek abban, hogy megfelelő szőlőfajták kiválasztásával, nem mennyiség-, hanem minőség-orientált termesztés-technológiával kiváló minőségű borokat lehet készíteni a Hajós-Bajai borvidéken is, hiszen az ország ezen részén a legmagasabb a napsütéses órák száma, amely a szőlő minősége szempontjából az egyik legfontosabb tényező. A modern technológia igenis összeegyeztethető a hagyományos borkészítési és kezelési eljárásokkal. Véleményem szerint jó alapanyagból még jobb minőségű borokat lehet - és kell - előállítanunk, melyek a borfogyasztók örömére és egészségére kell, hogy váljanak. A családi tradícióink, szakmai, üzleti, piaci sikereink mellett különösen büszke vagyok arra, hogy 2013-ban a Magyar Borakadémia a tagjai közé választott.

Záró gondolatként talán annyit írhatunk, hogy bár még nem tudható, végül ki lesz az Év Bortermelője, de azt gondolom, a fentiek alapján elmondhatjuk, biztosan nem kerül érdemtelen kezekbe az elismerés. Az est másik érdekessége a Csávossy György Kárpát-medencei Borverseny érmet nyert borainak kóstolása, ami szintén érdekes élmény volt, azonban erről most nem írunk külön, mert igazából messze nem kóstoltuk végig a lehetőségeket, a másnapi villányi Franc&Franc konferencia miatt elég hamar el kellett jöjjünk a Borestről. De legközelebb bepótoljuk ezt is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://barbwine.blog.hu/api/trackback/id/tr6814390842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.