Borokról, nektek...

Portugália a Ráday utcában

2018. december 08. - GyökösiAttila

Bár a Facebook eventeket szorgosan jelölgetjük mindketten, mégis van, hogy nem tervezetten jutok el egy-egy programra. Így történt ez tegnap is. Délután beugrottam Dúzsiék pesti boltjába, és Gyuri (Virágh György, időnkénti szerzőnk) kérdezte, jövök-e este a kiállításra meg a kóstolóra?

sor4_1.jpg

Miután elmeséltettem vele, miről is lesz szó, mondtam, hogy oké, visszajövök. Így is lett. Egyedül mentem, Barbinak más dolga volt, de itt nem aggódtam emiatt annyira, ez nem olyan eseménynek ígérkezett, ahol komoly borkóstolói tudásra lesz szükség, azt pedig, hogy ízlik-e egy-egy bor, azért már magam is meg tudom ítélni.

Az esemény egyszerre volt kiállítás (méghozzá fotókiállítás) megnyitó, és bor (méghozzá portugál) kóstoló. Dúzsiék pesti, Ráday utcai boltjáról tudni érdemes, hogy mindig lóg néhány kép a falon, afféle minigalériaként is tekinthetünk az üzletre. Ezek aztán időnként cserélődnek, most például épp Torma László portugáliában készült fotóira.

Merthogy ennek az estének épp Portugália adta az apropóját, ez az ország jelentette a közös pontot - és mint kiderült a közös szenvedélyt - Torma László és Dúzsi Tamás között.

nyit1.jpg

Az este kettejük bevezetőjével, vagy inkább élménybeszámolóikkal kezdődött. László elmesélte, hogyan és miért szeretett bele Portugáliába, amihez Tamás is hozzátette a saját vonzalmának magyarázatát. Kettejük barátságáról is megtudtunk egyet-mást, ami nyilván épp közös Portugália szeretetükből indult. Az egész beszélgetés nagyon közvetlen volt, rengeteg apró, színes kis mozzanatot, momentumot meséltek ez, az északibb fekvésű területek partszakaszain tapasztalt tenger (óceán) vízhőmérsékletétől kezdve a kis családi éttermek varázsán át az ottani élet bemutatásáig. Tényleg kedvet csináltak az országhoz, még a repülőjegy árak (indul most több új járat is arrafelé) is előkerültek.

És persze a szőlő és a bor is. Itt már Dúzsi Tamás mesélt többet, láthatóan nagyon megfogta az ottani szőlő és borkultúra, sokfelé járt, és meglehetősen nyitott szemmel. Fejből sorolta a termőterületek adatait, méreteit, sőt az elmúlt évek változásait is. Egy borász esetében persze ez nem meglepő, már ha a saját területéről van szó, de egy másik ország esetében azért ez nem feltétlenül van így. Akárhogy is, az bizonyos, hogy Tamás tényleg ismeri az ottani viszonyokat is, én bizony egyáltalán nem lepődnék meg, ha idővel azt hallanám, vásárolt valahol egy napsütötte portugál dűlőt magának...

Az este 5 bort kóstoltunk, Tamás mindegyikről elmesélte miért azt választotta, mit kell róla tudni, hogyan készül az adott bor, sőt meglehetősen sokat mesélt az adott szőlőfajta Portugálián belüli helyzetéről is. Számomra meglepően részletesen és jól ismeri az ottani viszonyokat. A borokat ráadásul úgy mutatták be, hogy kapcsolódtak egy-egy kiállított képhez.

bor1.jpg

A kóstoló egy Quinta da Aveleda nevű fehérborral indult. Ez egy harmonikus bor, persze helyi szőlőfajtákból készül. Virágos aromákat éreztem amelyekbe vegyültek némi trópusi jegyzetek is. Összetett, elegáns bor, amelynek meglehetősen hosszú, tartós utóíze maradt a szájban.

Ezt a Trinca Bolotas Alentejo DOC bora követte, ami egy élénk piros színű, nagyon aromás, érett piros és fekete gyümölcsöket idéző bor. Közepes testű, igazából jó tanninnal, kiegyensúlyozott savassággal. Tulajdonképpen nem volt vele baj, de nekem ott épp annyira nem jött be.

A következő már inkább, ez a Quinta Penedo bor volt. Persze ez is egy vörösbor, rubin színű, virágos és illatos aromákat mutató. Igazán elegáns szerkezetű, finom, semmiképp sem túlzottan testes karakter jellemezte. (Manapság ugyebár ez a menő stílus, azt mondják a hozzáértők.)

Innentől már portói borok jöttek, az első a Dow’s Fine Ruby Port volt. Ez egy szép és könnyű portói. Talán málna és mazsola aromáit éreztem először, de a mélyében voltak gazdag likőrös jegyek és áfonyát, szárított cseresznyét és némi fűszerességet idéző jegyek és aromák is. Finom összetett, meleg bor, érdemes egy próbát tenni vele. (Mostanában több portóit is kóstoltam, még a végén rákattanok erre a borkategóriára…) 

Zárásként pedig egy Offley Tawni Porto-t kóstolhattunk. Ez egy testesebb, »igazi« portói már. Vonzó vöröses színárnyalatú, jellegzetes, idősebb borokra jellemző illata érett piros gyümölcsöt idéz, talán némi mogyorós jegyekkel. A szájban igazán finom egyensúlyt mutat a lágy tanninok és a természetes édesség között. Harmonikus, elegáns és finom…

Az igazsághoz tartozik, hogy a tegnapi napon én már tízóraira egy Cabernet Sauvignont kóstoltam, és estére igazán már nem kívántam a borokat annyira. De ezek a borok azért szép lezárását adták a napnak.

Azt hiszem, kéne valami befjezést is írnom a poszthoz, de az az igazság, hogy más most nem jut eszembe, minthogy mindenki látogasson el Portugáliába, de ha arra most épp nincs is ideje, kóstoljon sok portói bort. És közben nézzétek meg még ezt a pár, tegnap lőtt fotót:

A bejegyzés trackback címe:

https://barbwine.blog.hu/api/trackback/id/tr2414459130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.