Borokról, nektek...

Karácsony és borszentelés

2018. december 25. - GyökösiAttila

Az ünnepi asztalokon most vélhetően sokfelé található bor is. Bár a téma ismerői manapság úgy vélik, hogy Jézus életében aligha ivott erjesztett bort, még az utolsó vacsorán - ami ugye páskavacsora volt - is erjesztetlen szőlőlé kerülhetett a poharakba. Ettől függetlenül a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, az épp Jézus születéséhez kötődő karácsony mára már nemigen képzelhető el bor nélkül. 

janosnap.jpg

Hazánkban persze nemcsak az egyház pragmatikus hozzáállása miatt kerül szinte minden ünnepi asztalra bor is. A hagyományainknak is része ez az ital. Csakúgy, mint a karácsony sok egyéb jelképénél és eseményénél, itt is tetten érhető a kereszténység előtti és a liturgikus hagyományok egymásra találása.

A karácsony környékére eső téli napforduló ünnepén hagyományosan, már a középkorban is fontos elem volt a bor. Ez aztán tovább öröklődött a keresztény ünnepre is. A december 25-26-i ünnepnapok esetében is tetten érhető ez, de különösen igaz december 27-re, János napjára.

Jánost szokás a fordulópont szentjének is nevezni, mivel Janus nyomán őt az év egyik kapuja, a téli napforduló megszemélyesítőjeként tartották számon. (Ugyebár János volt az, aki előtt látomásaiban a mennyek ajtaja megnyílott vala...) December 27-e, Szent János evangélista emléknapja régebben, egész a 18. századig a karácsony harmadnapja volt. Praktikus okokból (gondolunk itt elsősorban a parasztok anyagi lehetőségeit igencsak kimerítő »lakoma« költségeire) ráadásul ezt az ünnepet általában az István-nappal együtt ülték meg.

A régi János-napi szokások legjelesebbje - a szokványos »Jánosköszöntők« és »jánosolások« mellett - a borszentelés, és a Szent János áldása, más néven Szent János pohara, vagyis a szentelt borral való köszöntés, áldomás volt.

Régen a János-napon megszentelt borral kínálták azokat, akik hosszú útra keltek, búcsúzkodtak. Ez volt a Szent János pohara. A sokfelé máig is megtartott szokás alkalmat nyújt a vendégségből való búcsúzkodásnál is az utolsó, búcsúpohár elfogyasztására. Fontos, hogy a régi rítus szerint ezt szigorúan még ülve kell kiinni.

A János naphoz a kapcsolódó borszentelés szokása sok borvidékünkön a mai napig is él. Régen minden család bort vitt ilyenkor a templomba, amit a helyi pap megáldott. Az ekkor megszentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak, például beteg ember és állat gyógyítására is alkalmasnak véltek.

Manapság persze a szentelt bor már messze nem ilyen általános gyógyír, hiába, az új kor modern betegségeit nem képesek követni a hagyományos gyógymódok.

Azonban ettől mi nyugodtan kóstoljunk karácsonykor is beléjük, persze mértékkel, ahogy mindig is javasoljuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://barbwine.blog.hu/api/trackback/id/tr3014514288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.